> Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte

 > a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, > beleírta a > homokba: > > "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

 > > Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták,

 > hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani

> kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:

> > "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

> > Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat,

> megkérdezte:

> > "Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?"

> > A másik azt válaszolta:

 > > "Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk,

 > hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.

 > De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe,

> hogy senki se törölhesse el."

 > > TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI,

> A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!

> > Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy

> pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez

> már lehet, hogy kevés egy élet.

> > Olyanoknak küldd el e sorokat, akiket sosem felejtesz, de ne felejts

> el visszaküldeni annak, akitől kaptad. Ez a rövidke levél utalás, hogy

> sosem fogod őket elfelejteni. Ha senkinek sem küldöd el, az egyenesen

> azt jelenti, hogy roppant elfoglalt vagy, illetve elfelejtetted a

> barátaidat. Adj magadnak időt, hogy élhess!

> > Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával. Tekints ezt

> úgy, mintha kőbe írtam volna!!!